Donald Trump néhány nappal ezelőtt egy posztjában előrevetítette, hogy hivatalba lépése napján új védővámot vetne ki a Mexikóból, Kanadából és Kínából érkező árukra. Mi lehet az újabb vámháború következménye? Mi várható Peking részéről?
Donald Trump bejelentette, hogy tervei szerint elnöksége első napján új vámokat vezet be Kínával, Mexikóval és Kanadával szemben az illegális bevándorlás és a kábítószer-kereskedelem megfékezése érdekében. A tervek szerint a Mexikóból és Kanadából érkező árukra 25, a Kínából érkezőkre 10 százalékos vámot vetne ki.
Ezek az intézkedések jelentősen növelhetik a feszültséget az Egyesült Államok legnagyobb kereskedelmi partnereivel, és megzavarhatják a globális ellátási láncokat. Trump azzal érvel, hogy mind Mexikónak, mind Kanadának megvan a képessége arra, hogy kezelje ezeket a problémákat. A közgazdászok kritizálják a leendő elnök azon állítását, hogy a vámok nem terhelnék meg az amerikai fogyasztókat, és rámutatnak arra, hogy az ilyen adók általában szélesebb gazdasági hatásokkal járnak. Emellett a javasolt vámok sérthetik az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada közötti vámmentes kereskedelmet biztosító USMCA megállapodást. Mindez aggodalomra ad okot a kereskedelmi kapcsolatok és a gazdasági stabilitás megőrzésével kapcsolatban.
Amikor Donald Trump először került az Egyesült Államok elnöki székébe, Kína meglepetten és felkészületlenül állt a hirtelen elmérgesedő kereskedelmi háború előtt. A nyolc éve patrióta politikát hirdető politikus a második ciklusában a kampányígéretéből kiindulva akár 60 százalékos vámokat is kivethet a kínai árukra, ami a Bloomberg szerint minimálisra csökkentené a világ két legnagyobb gazdasága közötti közvetlen kereskedelmet. Mindezt ráadásul egy sor olyan exportkontroll mellett, amelyet a kormányzat csak tovább szigorított Trump távozása óta. Bár Hszi Csin-ping kínai elnök gratulált Donald Trumpnak a győzelméhez, és a két ország közötti stabil, egészséges és fenntartható kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta, az utóbbi években számos olyan stratégiai lépést tett, amellyel visszavághat az egyre keményebb amerikai intézkedésekre.
Mindazonáltal Peking igyekszik elkerülni a vámháborút, amely most sokkal pusztítóbb lenne, mint korábban. A mostani vámok ugyanis nemcsak jóval magasabbak lennének, mint a Trump első ciklusa alatt kivetett 7,5–25 százalékos tarifák, de a kínai gazdaság is sokkal sebezhetőbb helyzetben van. Bár a Kína plusz egy elnevezésű stratégiával – vagyis a gyártás köztes országba való áthelyezésével – a kínai vállalatok megkerülhetik a vámokat, ez nem segítene megoldani a gazdaság azon kihívásait, amelyek az alacsony belső keresletből, a deflációs nyomásból és az ingatlanpiaci válságból eredeztethetők. Peking így minden erejével az olyan fontos termékek exportjára támaszkodik, mint az elektromos járművek, az akkumulátorok és a napelemek. A módszer működik: az export értéke az utóbbi tizenkét hónapban szinte folyamatosan nőtt, a legfrissebb, októberi adat szerint az egy évvel korábbihoz képest 12,7 százalékkal, 309 milliárd dollárra. Ha Trump betartja a vámfenyegetéseit, az Pekinget arra kényszerítheti, hogy erősítse a hazai fogyasztást, amit eddig igyekezett elkerülni. Ennek kezdeti jeleit láthatjuk a friss, 1400 milliárd dollárnyi adósságkezelési óriáscsomagban is, amelytől az önkormányzatok finanszírozási nehézségeinek enyhítését és a lassuló gazdasági növekedés stabilizálását várják.
A Trump első ciklusában két évig tartó vámháború 2020 januárjában megállapodással zárult, amelyben Kína ígéretet tett arra, hogy 200 milliárd dollár értékben vásárol amerikai árut, ezzel mérsékelve az USA-val szemben hatalmasra duzzadt kereskedelmi többletét. A covidjárvány kitörése azonban keresztbe tett ennek az egyezségnek, és Kína végül sohasem közelítette meg a kitűzött célt. Eközben az Egyesült Államokba irányuló kínai export óriásit ugrott, 2022-ben a 600 milliárd dollárt is túllépte. A belengetett extravámok ennek a forgalomnak a jelentős részét törölnék el, ami nehezítené a gyenge hazai kereslettel küzdő kínai vállalatok helyzetét.
A teljes kínai importra kivetett 60 százalékos amerikai vámok a TS Lombard tanácsadó cég szerint 2, a UBS Group pénzügyi társaság szerint 2,5 százalékpontot faragnának le a kínai gazdaság jövő évi növekedéséből. Ez az utolsó dolog, amire Pekingnek szüksége van most, mivel a legtöbb elemző szerint a frissen beígért intézkedések csak stabilizálják a növekedést, nem pedig élénkítik.
Bár a kínai kormány nem akarja túlreagálni Trump vámfenyegetéseit, gyengének sem akar tűnni. Lehetőségei közé tartozik a jelentős kínai érdekeltséget működtető amerikai vállalatok megcélzása, a tengerentúli állampapírok eladása, a jüan leértékelése, valamint az európai és latin-amerikai kapcsolatok erősítése. Kína egyik aduásza Elon Musk, Donald Trump pártfogója, elnöki kampányának egyik fő támogatója és immáron kinevezett tanácsadója. A Tesla vezérigazgatójának kiterjedt üzleti érdekeltségei vannak Kínában – a cég elektromos járműveinek a fele ott készül –, ami felveti annak a lehetőségét, hogy egy enyhébb Kína-megközelítést támogat. Idén áprilisban például, amikor a Tesla bevételei csökkentek, Musk bejelentés nélkül Kínába utazott, hogy engedélyt kérjen a cég vezetéstámogató szoftverének a bevezetésére a világ legnagyobb autópiacán. Ekkor találkozott Li Csiang miniszterelnökkel, és a jelenlegi állás szerint a Tesla egyedülálló módon a jövő év elején megkapja az engedélyt. Talán ezért sem véletlen, hogy az üzletember a kínai elektromos járművekre kivetett amerikai vámokat is ellenezte, sőt szerinte Tajvannak de facto Peking ellenőrzése alá kellene kerülnie.
Ha mégis eldurvulna a kereskedelmi háború, Kína készen áll a visszavágásra, és ahogyan korábban is, az amerikai mezőgazdasági export ismét az első célpontok között lehet
– riadalmat keltve a hagyományosan republikánus szavazónak számító farmerek között. Trump első ciklusa óta Brazília megerősítette pozícióját Kína legnagyobb szójabab-beszállítójaként, és most már a kukoricaimport legnagyobb forrása is. 2009-ben még az USA fedezte a kínai szójabab-behozatal több mint 50 százalékát, ez az arány a múlt év végére 24 százalékra esett vissza. A függetlenedés pedig nem állt meg az elsődleges termékeknél: Peking például évek óta nem vásárolt új Boeing repülőgépet, helyette a nehézkesen és drágán kifejlesztett saját gyártású utasszállítókat igyekszik támogatni. Hszi Csin-ping szigorú ellátásbiztonsági intézkedéseinek révén Kína teljes külkereskedelmében az USA aránya folyamatosan csökken. Emellett a közvetlen befektetések is megritkultak: az Egyesült Államokban tavaly a 2019-es csúcshoz képest 28 százalékkal esett vissza a kínai befektetések állománya, ez pedig felveti annak a lehetőségét, hogy Kína igyekszik leértékelni a valutáját és ezzel olcsóbbá tenni az exportot, ami némileg tompítaná Trump vámjait. Ezzel azonban óvatosan kell bánnia, mivel a túl gyenge jüan más kereskedelmi partnereket is felbosszanthat, amelyek szintén vámokat vethetnek ki – mint ahogyan azt a globális termelés 55 százalékát adó kínai acél esetében láthattuk.
Hszi Csin-ping talán legfontosabb fegyvere az utóbbi években tett intenzív diplomáciai erőfeszítései, amelyek célja nem csupán a kereskedelmi kapcsolatok diverzifikálása, hanem az USA és szövetségesei közötti repedések kiaknázása is: megerősítette kapcsolatait számos afrikai és latin-amerikai országgal, valamint aktívan részt vesz a világgazdaság több mint negyedét kitevő BRICS+-csoport életében és potenciális bővítésében is. Ennek eredménye nem maradt el:
Kína ma már többet exportál a globális Dél országaiba, mint az USA-ba, Japánba és az EU-ba együttvéve.
Emellett rendezte a katonai patthelyzetet Indiával a vitatott határterületeken, és igyekszik javítani a kapcsolatait Ausztráliával és Japánnal, sőt az Európai Unióval is folytatja a tárgyalásokat – a kínai elektromos járművekre kivetett extravámok ellenére.
A technológiai szektorban jelentős lépéseket tett az önellátás felé, és a 2015-ben elindított Made in China 2025 iparfejlesztési program céljainak közel 90 százalékát már teljesítette. A Trump első ciklusa alatt bevezetett exportkorlátozások és szankciók, amelyek olyan vállalatokat érintettek, mint a Huawei és a ZTE, rávilágítottak Kína amerikai technológiától való függésére. Ennek eredményeként Peking önállóságra törekszik a tudomány és a technológia terén: nyolc évvel ezelőtt csak 4 olyan állami beszerzési projekt volt, amellyel a külföldi hardvert és szoftvert hazaira cserélték, idén pedig már 169 ilyen projektet regisztráltak. A kínai cégek már korábban felpörgették a félvezetőgyártó berendezések megrendeléseit, hogy megvédjék magukat az amerikai politikai fejlemények negatív hatásaitól. Peking továbbá felszólította a vállalatokat a tehetségek hazavonzására, ha a Trump-kormányzat ismét megnehezítené a kínai diákok és szakemberek számára a munkavállalást. Hszi új eszközként alkalmazhatja az exportkontrollt is, amelyet az USA gyakran bevet országával szemben. Kína tavaly kezdte korlátozni a gallium és a germánium, ez évtől pedig az antimon külföldi értékesítését, amelyek főként a csipgyártásban, a kommunikációs eszközökben és a védelmi iparban használatosak. Az ázsiai nagyhatalom a kritikus nyersanyagok terén meglévő megkerülhetetlen szerepéből adódóan bármikor bevethet hasonló intézkedéseket. És akkor még nem beszéltünk a kínai alapanyagokkal és alkatrészekkel dolgozó amerikai vállalatokkal szembeni hatósági retorziókról, amelyekből egyes ruházati és drónipari cégek már kaptak kóstolót.
Bár Hszi Csin-ping ezúttal felkészültebben néz szembe Donald Trump visszatérésével, minden jel szerint inkább megállapodásra szeretne jutni Washingtonnal.
A megválasztott amerikai elnök jelezte, hogy nyitott lenne Kína amerikai befektetéseire,
ami az alapja lehetne egyfajta megállapodásnak. Mindazonáltal azt Pekingben is felismerték, hogy bár a legjobbat remélik, a legrosszabbra kell készülniük, és a közelmúltban tett lépések azt mutatják, hogy tanultak a múltból, és igyekeznek minimalizálni az amerikai függőséget. Az ázsiai ország számára a legnagyobb feladat az lesz, hogy egyensúlyt találjon a kemény válaszlépések és a konstruktív párbeszéd között, közben megvédje gazdasági és stratégiai érdekeit az egyre kiszámíthatatlanabb nemzetközi környezetben.
A szerző a Makronóm Intézet vezető elemzője
Nyitókép: AFP/Nicolas Asfouri
A futótüzekhez rég hozzászokott már Los Angeles népe, de a mostani tüzek drámai léptékben nyaldossák a kaliforniai óriásváros különböző környékeit. Magyar utazót kérdeztünk a helyszínről!
A szélsőséges lépések a nemzetközi konzervatív összefogás erősödéséhez vezettek.
A közgazdasági Nobel-díj és a nyugati felsőbbrendűség esete Délkelet-Ázsiával.
A gondolatok szerzője, Lord John Buchan skót történész, író, Kanada főkormányzója még 1940-ben meghalt, de gyakorlatilag megírta azt, amiben élünk, és ami most épp megrendülőben van. Évkezdet idején, évszázadunk negyedénél van min tűnődni sorai kapcsán. Át is adom neki a szót.
„Komoly megfontolás” előzte meg a miniszter szankcionálását – hangoztatta a távozó nagykövet.
Az USA eddig sem volt jótékony kiscserkész, a jövőben meg még kevésbé lesz az.
A Kozma utcai izraelita temetőben megtartott szertartáson több százan vettek részt és búcsúztak egy-egy szál virággal a világhírű tornásznőtől, aki éppen január 9-én töltötte volna be 104. életévét.
Egyre inkább kezd eldurvulni a választási kampány.
